Ez történt a Filmhéten – szombat

Szombaton is egész nap moziztunk, és jobbnál-jobb filmeket láttunk. Minden műfaj kitett magáért, nehéz lenne megmondani, hogy melyik mezőny a legerősebb.

A délelőtt kisjátékfilmekkel kezdődött, ráadásul rögtön egy utópisztikus szoció-szatírával. Ritkán látunk olyan kisfilmet, filmet, ami az idősebb korosztállyal foglalkozik, ezért is különösen érdekes Dombrovszky Linda Hetvenes című filmje. A rendező következetes, dokumentarista stílusban, a végletekig eltúlzott történetmeséléssel mutat be egy elképzelt világot, ahol szigorú törvény dönt a hetven évesnél idősebb emberekről. Egy olyan világba csöppenünk, ahol folyamatosan mosolyognak, pedig már rég „elszabadult a pokol”, és természetesen az aktuális törvény betartása minden elkövetett bűnre felmentést ad. Még szerencse, hogy az internet világában nincsenek titkok, és előbb-utóbb minden nyilvánosságra kerül.

Hetvenes

Géczy Dávid rövidfilmje, A győztes egy úszómester, egykori élsportoló hétköznapjait mutatja meg, filozofikusan elgondolkodtat az élet alapkérdéseiről, a sikerről, az értékekről, és az elmúlásról. Bár igazán sem a főszereplőt (Lukáts Andor), sem az edzésre járó gyerekeket nem ismerjük meg, a film formanyelve, képi világa, a helyszín lehetőségei jól érzékeltetik a vízbe zárt élet belső monológjait, tér és idő folyamatos játékát. Az archív hangulatot idéző montázsok, a vízcseppek adta játék mély vizuális emlékeket hagynak.

A győztes

Gödrös Frigyes kisjátékfilmjében, A régi házban a felnőtté válásról mesél, egy elmúlt kor reménytelenségéről, három gyerek összenőtt sorsán keresztül. Két lány és egy fiú megpecsételi egymás életét, felfedezik a szexualitást, amivel véget ér öröknek ígérkező barátságuk. Filmetűd egy vadregényes házban, a szertelen gyerekkor, vad játékok, töredezett emlékek díszleteiben.

A régi házban

„Öljön meg, különben gyilkos” – kéri Kafka szerelmétől, Dora Diamanttól utolsó napjaiban, Szemző Tibor legújabb kísérleti filmjében, a Vágy, hogy indiánok lehessünkben. Különleges élmény Szemző filmje, vizuális költészete, törékeny hang- és képi világa sajátos univerzumba repít. Franz Kafka utolsó szerelmének, és Klopstock Róberttel kötött utolsó barátságának történetében egy ismeretlen Kafka képe rajzolódik ki előttünk, a tépelődő, szorongó író helyett egy kedves és nagyszerű emberrel ismerkedünk meg – a halál árnyékában. Szemző ezt a filmjét is 8 milliméteres és super 8 milliméteres filmre forgatta, szereplők itt sincsenek, narrációk mondják el a magánlevelezésekben fennmaradt emléktöredékeket, a képek, mint vizuális megerősítések működnek. A kivételes esztétikai-vizuális nyelv, a zenei mondanivaló, az emlékezet szimfóniája.

Vágy, hogy indiánok lehessünk

Mattyasovszky-Zsolnay Bálint két rendezését is láttuk szombaton, A játék című kisjátékfilmet és A rajzoló című tévéfilmet. A játékban a videójáték-függés és a mindennapok összeegyeztethetetlenségéről beszél szellemesen, humorosan, messze minden kioktató okoskodástól. A grizlifarkas hadban áll a katakombák népével, és ha sikerül elkerülni a találkozást a farkassal még holdtölte előtt, akkor megnyerhetjük a csatát. Mi akik, végigdrukkoltuk a küzdelmet, mindenképpen nyerők vagyunk, mert szuggesztív, erős filmet láttunk. 

A játék

Csakúgy, mint A rajzoló esetében. Egy bűnügyi fantomkép rajzolóval ismerkedünk meg, akinél végérvényesen és visszavonhatatlanul összekeveredik a munka és a hétköznapi élet. A rajzoló művész és pszichológus egyszerre, itt megerőszakolt nők fájdalmas emlékeiből kell élethű képet készítenie. De a vallomásokból, fájdalmas emlékekből összeállt fantomkép, nemcsak a tettest mutatja meg, az arc, a szemek, a vonások mögött rejlő jellem és pillanatnyi érzelmek az arckép alkotóját is elárulják.

A rajzoló

Kincses Réka első nagyjátékfilmje, a Szülőföld, szex és más kellemetlenségek pontosan arról szól, amit a cím magába foglal. Minden olyan „kellemetlen” benne, akármerre nézünk. Kezdődik a szexszel, aztán eljutunk a szülőföldig, és nincs jó megoldás, nem tudunk mit ajánlani a főszereplő fiatal nőnek (Kerekes Krisztina), aki valahogy sehová sem illik. Sem a zavarba ejtően katalógus-szerű német mindennapjaiba, precíz és tiszta „minta” otthonába, ahol mindig le kell venni a cipőt, sem pedig a zavaros budapesti környezetébe. Hiába keresi a megnyugvást, a környezetétől nem fogja megkapni azt. Hiába gyötri a honvágy, az otthon nem létezik a számára. Idegenség, elszakadás, kétnyelvűség, az emigráns élet feldolgozhatatlansága.