Ez történt a Filmhéten - csütörtök

A Filmhét csütörtöki napján láttuk vallás és művészetek által inspirált emberek igaz történeteit, válságba került magyar férfiak életképeit, és egy univerzális szorongásciklust is Pálfi Györgytől.

Czabán György filmje, A jövő mozija a City University of Hong Kong Creative Media Art szakáról, pontosabban az egyetem oktatóiról és világlátásáról szól. A hagyományos dokumentumfilmben nem hagyományos alkotók mesélik el a megváltozott kultúrafogyasztási szokásokról, az új médiáról, a nemzetközi kreatív közösségekről, és a technológia és a művészet összefonódásáról vallott elképzeléseiket. A magyar egyetemeken is egyre inkább jelenlevő média design szemléletmódot a hongkongi tanárok és diákok művei illusztrálják.

A jövő mozija

Szabó Szonja Ammenjének szereplői a világ innenső felén, nehéz körülmények között, de szintén az újat keresik, hitüket vetve a változásba és a jövőbe. Szatmárcseke a baptista vallásra frissen áttért romáit látjuk, ahogy éveken át próbálják kicsi közösségüket megszervezni és összetartani – annak ellenére, hogy vállalásuk nehezebbnek bizonyul, mint gondolták. Ahogy az egyikük meg is jegyzi, az életük „kicsit nagyon kacifántos.”

 

Ammen

A csütörtöki kisjátékfilmek közül kiemelkedően szórakoztató volt a 180/100 című darab, amit Lőrincz Nándor és Nagy Bálint rendeztek. Főhőse a dühkitörésekkel és így vérnyomásproblémákkal is küzdő Roli, akit ráadásul a barátnője is otthagyott, és a haverok tanácsai sem válnak nagy hasznára. Kovács Lehel pattogása és az jól adagolt mindennapi apróságok a közönség tetszését is elnyerték – valóban érthetetlen például, hogy mi mehetett tönkre a kapcsolatban, amiben még a lábméretük is stimmelt.

180/100

A Szívradír (r. Csukás Sándor) szintén egy nap krónikája, amiben egy férfi anyja halálhírére ébred. A nem váratlan fordulat csöndes gyászt hoz maga után, és ahogy visszakapja az elhunyt holmijait és ki kell vasalnia egy ünneplő ruhát a boncmesternek, a film is tiszteletteljesen egyensúlyoz a szelíd humor és a keserű űr között.

Szívradír

Az Én is téged, nagyonban Papp Gábor Zsigmond egy egyszerű receptből csinál szokatlan történetet: egy elvált rendező által kapott sms-ek elvenednek meg színészek (és többször az üzenet valós feladója) tolmácsolásában. A fél párbeszédekből kirajzolódik néhány hét eseménye teniszedzésektől születéseken és halálokon át a randevúkig és a tartásdíjig.

Én is téged nagyon

Pálfi György kis dél-koreai költségvetésből készítette el a Szabadesést, a szakmában páratlanul rövidnek számító öt hónap alatt. Egy társasház különböző szintjein különböző bizarr epizódok játszódnak le, amit egy nyugdíjas néni (Molnár Piroska) folyamatosan ismétlődő öngyilkossági kísérletei zárnak keretbe. A fantázia és a valóság határai és lehetőségei is kitágulnak, reverz szülés, képzelt bika, kínos sitcom, hiú levitáció, kamarakórus és disztópikus higiénia követi egymást. A sokkolásnál és nevettetésnél sokkal mélyebb szintjei is vannak ennek a háznak, minden lakás egy-egy feltűnő rémálom, egy egyébként elnyomott szorongás megtestesülése, és emellett erős társadalomkritika. Viszont didaktikus főbűntabló helyett sokkal inkább egy kegyetlen örökkévalóság filozofikus körforgása. A Szabadesés a Filmhéten még látható szombaton fél héttől is, első vetítésére megtelt a terem csütörtök este.