Ez történt a Filmhéten - vasárnap

Vasárnap is egész nap moziztunk, és jobbnál-jobb filmeket láttunk. A Filmhét utolsó napján az animációs filmek uralták a terepet, de láttunk kisfilmeket és egész estés játékfilmeket is.

A délutánt az A4-es animációs blokkal kezdtük, a 13 alkotás a legkülönbözőbb megoldások felől közelített a műfajhoz. A klasszikus grafikai történetmeséléstől (A jókedvű örmény temetése), a bábokon át (Az utolsó Yeti), eljutottunk az absztrakt-filozofikus mondandójú munkákhoz (Ill Breeding). Több animációs film foglalkozott úgynevezett „női” témákkal (Lepkegyűjtő), volt klasszikus mesefilm (Egy fazék méz), és szellemes-meghökkentő mesemondás (Grimm Café).

Szilágyi Varga Zoltán animációja, A jókedvű örmény temetése ironikus-humoros történetben mesél a címről, egy jókedvű örmény temetéséről, Melis László zenéjével és autentikus népdalok felhasználásával. A film keserűség és vigasz, élet és halál, búcsú és találkozás, a klasszikus rajzfilm eszközeivel.

Jókedvű örmény temetése

Kormos István meséjét dolgozza fel Richly Zsolt rajzfilmje, az Egy fazék méz. Mi másról is szólhatna, mint egy medvéről, aki szereti a mézet, de az élet az erdőben sem egyszerű. A film olyan mintha egy képeskönyvet lapozgatnánk, amelyben az illusztrációk megmozdulnak, és kilépnek belőle, akárcsak „morrogva mocorgó” mackónk.

Egy fazék méz

Szoboszlay Eszter Fejlakók sorozatából a negyedik epizódot láttuk, a Fejberendezőket, amely korábban Annecy-ben képviselte a magyar animációt. A filmben kézi és számítógépes animáció keveredik össze rendkívül szellemes, humoros, elgondolkodtató mondanivalóval, az emberi agy működéséről. A fejünk, mint egy végtelen mennyiségű kacatot tároló régi ruhásszekrény jelenik meg, amelyben a fejlakóink rendezik be életünket. Az elmélet szerint nem vagyunk egyedül.

Fejlakók

Szirmai Mártontól a Grimm Café című animációt láttuk. A rendező úgy gondolja, hogy jobb a mesék végére járni, mert nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy vajon mi lehet a kedvenc mesefiguráinkkal, hol és mit csinálnak, és tényleg boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Egy biztos, hogy mindannyian megöregedtek: Hófehérke önkénteskedik, a mostoha is megvan még, Piroska néni nem akar az erdő szélén lakni, Hamupipőke meg nem szereti a kandallókat. És ki más játszana a Holle anyó pékségével szomszédos Grimm Café színpadán, mint a Brémai muzsikusok.

Grimm Café

Két „életérzés” filmet is láttunk ebben a blokkban, mindkettő női rendező munkája. Nagy Orsolya Lepkegyűjtő című animációja szívbemarkoló fohász a kiszolgáltatott és sarokba szorított nőkért, akik a szerelem nevében enyésznek el. Ottlik Anna Kiút című munkája fekete-fehér búcsúzás mindentől, ami hozzánk tartozott. Egy fiatal nő indul egy távoli világba, az úti cél ismeretlen, de menni kell, a beszállókártyát már nyomtatja a gép.

Kiút

Orosz István Sakk! című animációja egy száz évvel ezelőtt sakkparti rekonstruálására vállalkozik. A történelmi tablónak is beillő játszma kiinduló- és végpontja egy fotó, amelyen Lenin és Bogdanov sakkoznak egymással. A bolsevik párt két vezetőjét, és közönségüket ábrázoló fotót az idők során azonban többször is átretusálták, mindig az aktuális történelmi erőhelyzeteknek megfelelően, végül alig maradt valaki a képen. A film most igazságot próbál szolgáltatni Leninnek, hátha mégis legyőzheti Bogdanovot.

Sakk

A délután az ifjúsági filmek jegyében telt, végre láttuk a Berosált a rezesbanda című filmet. Mátyássy Áron filmje „családi mozi délutánnak” is tökéletes, az egykor volt magyar ifjúsági filmek legjobb hagyományait idézi, erős vizualitással kiegészülve. Röviden összefoglalva a történet: egy kísérleti osztály, kísérleti gyerekei nem hagyják, hogy kísérletezzenek velük. A Csukás István írását feldolgozó film egy kalandos szökés történetét eleveníti fel, és felidézi bennünk, hogy nem is olyan könnyű gyereknek lenni.

Berosált a rezesbanda

A vasárnap látott kisfilmek közül most kettőt emelünk ki, Visky Ábel Játszótársak és Oláh Judit Szépségkirálynő című filmjeit. Mindkét film, végzős filmes diákok alkotása, az SZFE és az ELTE holdudvarából. A Játszótársak egy Kundera novella, a Hamis autóstop adaptációja, míg a Szépségkirálynő Oláh Judit és Árva Márton írásából készült. Mindkét filmben kiemelkedő a színészi játék, a fiatal filmesek nem bízták a véletlenre a szereposztást, Nagy Zsolt, Szandtner Anna, korosztályuk legjobbjaiként tűnnek fel, és egy fiatal arc, Zsigmond Emőkéé, a Játszótársakból. Míg Visky Ábel több filmes elismerést tudhat már maga mögött, Oláh Juditnak ez az első rendezése, és rögtön a nőiség erős megfogalmazására vállalkozik. Kíváncsian várjuk a következőket.

Szépségkirálynő

Lichter Péter Rimbaud című filmje meditatív utazásra hív, ami „found footage” super 8 felvételek montázsával és magyar költők által írt prózával fikcionalizálja a dekadens francia költő háromkontinenses világjárását. A szintén kísérletező Jég alatt (r.: László Barna) egy szürrealitástól és erotikától sem mentes, játékokkal és játszmákkal teli viszonyt mutat be humorral és őszinteséggel, remek díszletek és jelmezek között. A Mélylevegő egy némileg hasonló műfajt kísérel meg naivabban és idealistábban, Kovács Claudia kisfilmjében Sztarenki Dóra kis hablányként találkozik a halevő Mohai Tamással. Szabó Szonja Turisztja egy hagyományos vígjáték, amiben Petrik Andreát és Elek Ferencet láthatjuk, mint a kétbalkezes esztergomi Bonnie és Clyde. Azonban mielőtt lelépnének a zsákmánnyal, a véletlen folyamán csónakázó kínai pár szerencse sütijének jóslatát is valóra váltják. A Zoltán című Gábor Lóránd film egy okmányirodában való sorbaállás kapcsán mutatja be egy tinédzser fiú és az anyja mindenkinek kínosan ismerős kapcsolatát.

Mélylevegő

Két vasárnapi dokumentumfilm, a Székely lelemény és a Besence Open is egy-egy falu sorsdöntő fejlesztésének krónikája. Előbbi, Nagy Viktor Oszkár filmje, az első csomortáni templom építéséről mesél. A plébános és a helybéliek titokban, engedély és pénz nélkül húzták föl Isten régóta hiányzó házát, még a román kommunizmus kegyetlen évei alatt. „Amikor meghúzta a 300 kilós harangot, éreztem, a lelkem bújik ki, olyan szépen szólott akkor.” A baranyai Besence sincs sokkal közelebb a világ közepéhez, a százfős lakosságból néhányuknak van csak munkája. Egy elhivatott polgármester viszont mindent megtesz, hogy kilátástalan községe prosperáljon, a sors iróniája, hogy az Uniótól teniszpályára nyernek pénzt. Nincs mit tenni: hívnak edzőt Pécsről, és megalapítják a Besence Tenisz Clubot. Azonban Kovács Kristóf filmjéből kiderül, hogy a sporton keresztüli közösségépítés terve nem megy olyan gördülékenyen, polgármesterünk és jóindulatú kezdeményezése is egyre több bírálatot kap.

Székely lelemény

A szokatlanra máshol is gyakran elutasítás a válasz, nem kevésbé, ha Délkelet-Magyarországon járunk és egy három férfit mozgató szerelmi háromszöggel szembesülnek a Viharsarok lakói. Császi Ádám első nagyjátékfilmjében Szabi, egy Németországban játszó focista érkezik haza, miután összeverekedik egy csapattársával. Megpróbál új életet kezdeni, és egy vonzó magyar fiúval elkezdik felújítani az örökölt viskóját. Bátortalanul építkező, de titkos pillanataiban idilli kapcsolatukat nem nézik jó szemmel sem a véleményüket legjobban ütésekben és rúgásokban kifejező helyiek, sem a kitagadással fenyegető szülők. Ráadásul betoppan a német csapattárs is, hogy kibéküljön Szabival és egy párként térjenek vissza a labdához. Ritka tapintatos megközelítésével, érzékeny színészi játékaival, a realistán durva, de olykor boldogan önfeledt jeleneteivel és gyönyörű képeivel ez az alkotás a Filmhét, és az elmúlt évek egyik legfontosabb és legerősebb magyar filmje.